2017. nov 03.

Megmenekülhet a pusztulástól az üresen álló konyakgyár? - Sok fotóval

írta: hetvennyolcastroli
Megmenekülhet a pusztulástól az üresen álló konyakgyár? - Sok fotóval

Egy művészettörténész barátommal sétáltunk a XXII. kerületben. Hatalmas hévvel vetettük bele magunkat az aktuálpolitikába, szokás szerint képesek lettünk volna megváltani a világot. Aztán egyszer csak megláttunk egy várkastélyra hasonlító, mégis visszafogott tornyot a kis házak között megbújva. Lesétáltunk a hegyoldalról, majd meredten néztük az elénk táruló lakatlan, omladozó, ám még így is lenyűgözően szép épületet. Körbesétáltuk, megvizsgáltuk minden oldalról, belestünk minden lyukon, felmásztunk oda, ahova feltudtunk és közben azon gondolkoztunk, mi lehet ez az épület és miért áll ennyire fájdalmasan üresen. 

bb_l1644.jpg

Gyönyörű íves kapu kőoroszlánokkal, a lillafüredi nagyszállóra hasonlító romantizáló-klasszicista elemekben gazdag épület, háromszögű toronyszoba, visszafogott díszítés - ezeket a kulcsszavakat hallottam a mellettem hol sóhajtozó, hol felkiáltó havertól, aki szabályosan sokkot kapott a kastély látványától. Úgy folytatta a sort, mintha beszkennelte volna a szemével az egész épületet és minden kis részletet más néven akarta volna elmenteni a winchesterébe. Elhangzott még a jellegzetesen körbe futó fogazatszerű díszítés - mint tényszerű megállapítás, legalább ötször kihangsúlyozta a torony dominanciáját, majd  külön felhívta a figyelmemet az ablakok felett látható háromszög alakú motívumokra. 

bb_l1569.jpg

Hadikórházból konyakgyár

Mivel elképzelésünk sincs arról, mi az, amit látunk, bevágódunk az első kávézóba, hogy két presszó és egy melegszendvics mellett nekiálljunk okostelefonjainkon a nyomozásnak. Nagyon hamar kiderült, hogy egy 1800-as évek elején épült kastélyról van szó, nevezetesen Czuba-Durozier francia konyakgyáros otthonáról, amelynek pincehelyiségében üzemeltette azt a gyárt, ami fénykorában az Osztrák-Magyar Monarchia meghatározó beszállítója volt. Egy picit visszamenve az időben arról is találunk adatokat, hogy az 1848-49-es szabadságharcban hadikórházként működött az akkor Térei Pál tulajdonában lévő épületegyüttes. Térei halála után szerezhette meg az ingatlant Czuba, aki az eredeti épület porig rombolta, majd pompás kastélyt emeltetett a helyére romantikus stílusban. 

bb_l1637.jpg

A szeszesital-gyár a kastély pincéjében lett kialakítva, megdöbbentő, de írásos dokumentációk bizonyítják, hogy abban az időben akár 7500 hektoliter konyakot is megtermeltek. Később Czubához csatlakozott tulajdonostársként Ulbrich Gyula, aki fokozatosan egyre inkább átvette az üzem irányítását. A fénykorában lévő gyár sorsát azonban egy tragédia írta át alapjaiban. Ulbrich fia ugyanis, aki továbbvitte volna a konyakgyár irányítását, szerelmi bánatában kiugrott a kastély tornyából, hogy önkezével vessen véget életének. Ulbrich összeroppant. Az 1920-30-as években újabb és újabb tulajdonosok próbálják feléleszteni a gyárat, amit végül az '50-es évek elején államosítanak. 

bb_l1556.jpg

A pusztítás évei

Az államosítás után már fel sem merül, hogy konyakgyárként üzemeljen tovább az épület. A kastélyt átépítik és 16 lakásos társasházat alakítanak ki belőle. Teltek az évek, a társasházként funkcionáló Czuba-Durozier-kastély állapota pedig jó gazda hiányában folyamatosan romlott. Sorra költöztek ki a lakók a lakhatatlanná váló ingatlanból, ma pedig már egy teremtett lélek sem lakik a közel 150 éves falak között.

bb_l1558.jpg

bb_l1613.jpg

A helyszínen készített fényképeinket összehasonlítottuk az interneten talált korhű fotókkal. Megtudtuk, hogy a két oroszlán között volt látható valaha a Czuba család díszes címere is, amit az ötvenes években teljesen eltüntettek, a kastély parkjában látható szökőkutat elbontották, a csodásan karbantartott kertet pedig kegyetlenül lebetonozták. Azt láttuk, hogy a korabeli neoreneszánsz vakolat és díszítőelemek nagy része valóban teljes egészében eltűnt az épületről, a főhomlokzaton kialakított szoborfülkék is üresen állnak már. Sajnos arra vonatkozóan nem találtunk semmilyen információt, hogy milyen szobrok voltak anno ezekben a fülkékben. Az eredeti motívumokból és díszítőelemekből a kovácsoltvas erkélyek maradtak meg, a karcsú torony frízdíszítését is megkímélték az ötvenes évek szakértő kommunistái. 

bb_l1625.jpg

bb_l1589.jpg

A fotóinkra odaképzeljük a gyönyörű angolkertet, az örökzöldeket, a virágokat, a konyakozó urakat, a szökőkút mellett beszélgető hölgyeket, s ha mindezt a képet odatesszük a mai sivársághoz és pusztuláshoz, az embert sírás kerülgeti. Megtudjuk azonban azt is, hogy az egykor önkormányzati tulajdonban álló épületet értékesítették, új gazdája pedig a Zengő Motorsport csapatvezetője, Zengő Zoltán lett, aki eredeti pompájába szeretné visszaállítani az épületet. Bízzunk abban, hogy sikerrel jár és megmenti a műemlék épületet.

Fotók: BB Photography

Szólj hozzá

épület budafok memento